2012. június 19., kedd

Draft GyIK

Az aktuális, majdnem jubileumi HBF Pubcastben a fiúk beszéltek a draftról és mivel én eddig csak az új Kollektív Szerződés által hozott változásokról írtam, úgy gondoltam itt az ideje összeszedni a fontosabb tudnivalókat.

Mi az a draft?

Az MLB-ben minden év júniusában tartják az amatőr játékosok draftolását. A 30 csapat 40(!) körön át választja a fiatalokat. Azért ilyen sokat, mert fel kell tölteni a szezonjukat ilyentájt kezdő short-season farmcsapatok kereteit.

Kiket választhatnak ki?

Amerikai, kanadai és puerto ricoi srácokból lehet válogatni, a következő korosztályokból: végzős középiskolások, harmad- és negyedéves egyetemisták. Tehát ha egy nagy tehetséget középiskola után nem draftoltak (kizárt) vagy nem írt alá a major ligás csapathoz (sokszor előfordul, pl. Gerrit Cole, a 2011-es 1/1-es középiskola után (2008-ban) nem fogadta el a Yankees ajánlatát és egyetemre ment), akkor őt csak három év múlva lehet újra draftolni.

Hogyan zajlik a draft?

Mint minden jó szocialista rendszerben amerikai draftrendszerben, a leggyengébbnek jár a legnagyobb segítség, tehát az előző évi sorrend fordítottja alapján követik egymást a csapatok. Lehet pickeket bukni kellően jó szabadügynökök leigazolásával és pickeket nyerni, ha kellően jó szabadügynökök távoznak a csapattól, ráadásul mostantól akkor is járnak extra pickek egy csapatnak, ha hátrányos helyzetű, mert kis népességű TV-piacon játszik.

Mi történik a draft után?

A csapatok és kiválasztott játékosaik felveszik egymással a kapcsolatot és a játékos tanácsadójának közreműködésével (magyarul ügynök, de hivatalosan az amatőrök nem fogadhatnak ügynököt, míg alá nem írnak, ugyanis az NCAA kizárja őket) megpróbálnak megegyezni az aláírási bónusz összegében. A végzős egyetemisták kezében nem sok ütőkártya van, hiszen ha nem írnak alá egy alacsony összegért, mehetnek rakodónak a Tesco amerikai megfelelőjébe. A többieknek van tárgyalási alapja, hiszen fenyegethetik a csapatot azzal, hogy inkább mennek játszani egy egyetemre.

Milyen nagyságrendbe esnek az aláírási bónuszok?

Több millió dollártól ezer dollárig terjed a skála. Értelemszerűen minél előrébb draftolnak valakit, az annál jobb játékos és annál több pénzt fog kapni. A mostani rendszerben az MLB az első 10 kör mindegyik pickjéhez megfogalmaz egy ajánlást (idén pl. az 1/1-es drafthelyhez 6,2 millió dollár volt a javasolt bónusz összege, míg a harmadik kör első pickjének már "csak" 495 200 dollár), amit a csapatoknak nem kötelessége betartani, de összességében jelentősen nem szabad eltérniük tőlük vagy lesz nemulass.

Büntetik a jelentősen eltérő csapatokat?

Igen. Az első tíz körben egy csapat által birtokolt pickekhez tartozó javasolt bónuszokat összeadják, ez a csapat "draft cap"-je. Ahogy a csapat leigazolja a draftoltjait, jelentik a liga felé, hogy mennyi volt az aláírási bónusz és az igazolási periódus végén (július eleje) a liga megállapítja, hogy mennyit költött a csapat a drafton. Ha ez a cap értéke alatt marad, akkor nincs semmi. Ha legfeljebb 5%-kal túllépi a határt, a különbözet 75%-át be kell fizetni a liga kasszájába. (Ha 5-10% az eltérés, fizetni kell a luxusadót és a csapat elveszíti a következő évi első körös draftjogát. 10-15%-nál 100%-os a luxusadó és a következő évben az első és második körös pickeket is bukja a csapat. 15% felett 100%-os luxusadó és a következő két évben elveszíti az első körös cetlit a csapat.)

Hogy veszik itt figyelembe a 10. kör után draftoltakat, ha ott a liga nem javasol semmit?

A 10. kört követően a javasolt összeg 100 000 dollár, ha egy csapat egy pick esetén ezt túllépi, a különbözet hozzáadódik a számított költekezéshez.

Hogyan lehet ezt kijátszani?

Kifejezetten kijátszani nem lehet. Evidensnek tűnhet az a stratégia, amiben a csapat az első körös pickjét nem igazolja le és máris többet költhet a többi kiválasztottjára, mint a javasolt összeg. Ezt úgy hárítják el, hogy ha egy picket nem igazol le a csapat, a hozzá javasolt összeg levonódik a draft capből.

Ebből viszont következik egy olyan stratégia, amit több csapat is használt most júniusban. Ha a cél az, hogy minél több olyan srácot draftoljon egy csapat, akikből sztárjátékos is lehet, nem csak maximum egy csere shortstop, akkor számolni kell azzal, hogy az ilyen tehetségek sok pénzt akarnak, függetlenül attól, hogy hányadikként draftolták őket. Ehhez a pénzt úgy csoportosították át a csapatok, hogy az 5-10. körökben olyan kevésbé tehetséges végzős egyetemistákat választottak, akik egy 10 000 dolláros csekkért cserébe boldogan aláírtak. A draft cap így nem csökken, de a többiekre költhető pénz növekszik azzal, hogy itt-ott spóroltak.

Hogy az egyes csapatok éppen hogy állnak a draft cap tekintetében, remekül követhető a Baseball America honlapján, itt. A csapatok nevére kattintva olvashatóak a draftolt emberek nevei, mennyi az adott pickhez javasolt bónusz, kit igazoltak már le, illetve egy összesítés, hogy eddig mennyit spórolt vagy költekezett túl a csapat.

Mi történik egy játékossal, ha aláírt?

Irány az extended spring training a csapat floridai/arizonai edzőközpontjában, majd egy hosszabb-rövidebb (pár naptól pár hétig terjedhet, vagy ennél is több, ha sérült) időszak után beosztják egy farmcsapatba, általában egy short-season csapatba, ahol 1-2 éve draftolt srácok ellen rákaphat a profi baseball és a heti 6-7 meccs ízére. Attól függően, hogy mennyire kész játékos és mennyire jól teljesít, lépkedhet fel a ranglétrán a full-season csapatokon keresztül egészen a Show-ig.

A középiskolásként érkezett játékosoknak értelemszerűen akár 4-5 év is eltelhet, amíg eljutnak a nagyok közé, míg az egyetemről érkező, már tapasztaltabb srácok akár 1-2 év után már dörömbölnek az ajtón. Kivételes esetekben, amikor az egyetemről érkező játékos annyira "kész", azonnal vagy még az aktuális idényben bemtatkozik a major ligákban, példának okáért Mike Leake, a Reds kezdő dobója 2010-ben egyből a draftról érkezett a Cincy keretébe, míg a White Sox-ban dobó Chris Sale pár meccs után már a Chicago bullpenjében találta magát.

A fent említett 1-2 év tehát nem örök érvényű szabály, ahogy a fiataloknak írt 4-5 év sem, hiszen például Bryce Harper (akit bár nem középsuliból, hanem junior college-ból draftoltak) hiába nem volt még 18 éves mikor draftolták 2010-ben, idén már ott van a Washingtonban és 19 évesen All-Star is lehet.

A másik véglet is létezik, attól még hogy valaki nagy tehetségnek van kikiáltva, hozzáállás, fejlődés megállása vagy egyéb okok miatt simán elképzelhető, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és be sem tud mutatkozni a major ligákban.

Ha nem a draftról, akkor honnan az a rengeteg latin játékos?

Akik nem a drafton keresztül érkeznek és nem japánok (és így a posting systemen keresztül érkeznek a ligába), őket szabadon le lehet igazolni, igazi verseny van. Ha egy tehetséges gyerekre ráakad egy csapat scoutja, igyekszik elrejteni őt a többiek elől vagy ha nagy hírű srácról van szó, igyekszik a scout jó viszonyba kerülni a fiú körüli emberekkel (apuka, anyuka, a srácot promótáló, bemutató meccsekre utaztató, edzéseit finanszírozó "buscon"; utóbbi gyakran az aláírási pénz akár felét is zsebre teszi amikor nyélbe ütnek egy üzletet), hogy ő és a csapata tudják megszerezni a tehetséges játékost.

Nemcsak a Latin-Amerikából érkeznek így a játékosok, hanem Európából és a Távol-Keletről is.

A draftot sok szabály övezi, itt is van valami vagy európai fociban látott módon csecsemőket is le lehet igazolni?

Egy nemzetközi igazolási periódus július 2-től a következő év július 1-ig tart. Az adott időszakban azokat olyan játékosokat lehet leigazolni, akik a kezdőnapon, július 2-án már betöltötték a 16. életévüket (tehát két évvel fiatalabban, mint a draftról "beszerezhető" tehetségeket).

Idén júliustól kezdve a liga ezekre az igazolásokra is limitet állapít meg, eltérő nagysággal; a legnagyobb büdzsével a tavaly legrosszabb, a legkisebbel a tavaly legjobban teljesített csapat dolgozhat. Érdekesség, hogy a büdzsé egy részét el lehet cserélni a csapatok között. Ez az egyetlen olyan drafttal és amatőr igazolásokkal kapcsolatos jog/cetli/pénz, amit a baseballban cserélni lehet.*

* Illetve jövőre már lesznek olyan draftpickek, amit a gyenge TV-piacokon tevékenykedő csapatok között osztanak szét, ezek a pickek úgy tudom szintén cserélhetőek lesznek, de részletes információt erről még nem olvastam.


Várom a további kérdéseket, illetve ha valami lényeges még eszembe jut akkor frissítem a posztot.

2012. február 22., szerda

Technikai apróságok

Rövid leszek, két dolog.

  1. Nem működött az átirányítás a feltüntetett e-mail cím és a sajátom között, úgyhogy ha küldtél levelet, de nem reagáltam rá, akkor elnézést.
  2. A látogatott linkek színét a CSS olyanra állítja, mint a szöveg, így elég nehéz kiszúrni. Úgy látom ez a mobil felületen is ilyen. Megpróbálom átállítani, de sajnos nem ígérhetem biztosra, mert rakoncátlan a Blogger admin felületének ezen része. Update: krízis átvészelve, természetesen nem a Google, hanem én voltam a ludas.

2012. február 20., hétfő

Draft költségvetések

Mint azt ebben a két a bejegyzésben bemutattam, az új Kollektív Szerződés új draft struktúrát hozott, a két alapvető változás az, hogy megemelték a liga által javasolt bónuszok értékét és mostantól büntetés jár ezek összesített túllépéséért. A csapatok büdzséje közötti eltérést egyrészt az adja, mennyire elől draftolnak, másrészt, hogy hány kompenzációs picket kaptak.

Két fontos technikai részlet:

  1. Az összesített bónuszok számítanak, tehát, ha az első körös választottadat a javasoltnál alacsonyabb összegért igazoltad le, a keletkezett felesleget a további játékosaidra elköltheted.
  2. Ha valakit nem igazolsz le, a neki szánt bónuszt más játékosra nem költheted, annak értékével csökken a felhasználható kereted.
Nem kopipésztelném be a táblázatot, inkább átküldelek titeket a Baseball Americára, ahol az összehasonlítás végett feltüntették a tavalyi számokat is.

2012. február 18., szombat

2012-es draft sorrend

Már nincs olyan szabadon igazolható játékos, aki komolyan befolyásolhatja a 2012-es amatőr drafton a csapatok választási sorrendjét, mindössze legfeljebb három ún. szendvicskörös pick kerülhet még kiosztásra, úgyhogy itt az ideje, hogy egy egyszerű lista formájában dokumentáljuk a közel végleges állapotot*. Természetesen amint további változás történik, frissítem a listát.

* Mivel az új Kollektív Szerződés szövege még nem nyilvános, illetve a legfrissebb, hivatalosnak tekinthető listák is lassan egy hónaposak, értelemszerűen ez a lista nem tekinthető megerősítettnek, de 99%-ban biztos vagyok a helyességében.


Lista frissítve február 20-án: mivel Raul Ibanez aláírt a Yankeeshez, a Phillies kompenzációs picket kapott, jelenleg az 54. helyen választhatnak majd.

Első kör
1. Astros
2. Twins
3. Mariners
4. Orioles
5. Royals
6. Cubs
7. Padres
8. Pirates
9. Marlins
10. Rockies
11. Athletics
12. Mets
13. White Sox
14. Reds
15. Indians
16. Nationals
17. Blue Jays
18. Dodgers
19. Cardinals -- Angelstől, Albert Pujols (A) elvesztéséért
20. Giants
21. Braves
22. Blue Jays -- Nem tudták leigazolni 2011-es 1. körösüket, Tyler Beede-t
23. Cardinals
24. Red Sox
25. Rays
26. Diamondbacks
27. Brewers -- Tigerstől, Prince Fielder (A) elvesztéséért
28. Brewers
29. Rangers
30. Yankees
31. Red Sox -- Philliestől, Jonathan Papelbon (A) elvesztéséért

Első kört követő kiegészítőkör
32. Twins -- Michael Cuddyer (módosított A) elvesztéséért (Rockies)
33. Padres -- Heath Bell (módosított A) elvesztéséért (Marlins)
34. Athletics -- Josh Willingham (módosított A) elvesztéséért (Twins)
35. Phillies -- Ryan Madson (módosított A) elvesztéséért (Reds)
36. Mets -- Jose Reyes (A) elvesztéséért (Marlins)
37. Cardinals -- Albert Pujols (A) elvesztéséért (Angels)
38. Red Sox -- Jonathan Papelbon (A) elvesztéséért (Phillies)
39. Brewers -- Prince Fielder (A) elvesztéséért (Tigers)
40. Rangers -- C.J. Wilson (A) elvesztéséért (Angels)
41. Astros -- Clint Barmes (B) elvesztéséért (Pirates)
42. Twins -- Jason Kuvel (B) elvesztéséért (Diamondbacks)
43. Cubs -- Aramis Ramirez (B) elvesztéséért (Brewers)
44. Padres -- Aaron Harang (B) elvesztéséért (Dodgers)
45. Pirates -- Ryan Doumit (B) elvesztéséért (Twins)
46. Rockies -- Mark Ellis (B) elvesztéséért (Dodgers)
47. Athletics -- David DeJesus (B) elvesztéséért (Cubs)
48. White Sox -- Mark Buehrle (B) elvesztéséért (Marlins)
49. Reds -- Ramon Hernandez (B) elvesztéséért (Rockies)
50. Blue Jays -- Frank Francisco (B) elvesztéséért (Mets)
51. Dodgers -- Rod Barajas (B) elvesztéséért (Pirates)
52. Cardinals -- Octavio Dotel (B) elvesztéséért (Tigers)
53. Rangers -- Darren Oliver (B) elvesztéséért (Blue Jays)
54. Phillies -- Raul Ibanez (B) elvesztéséért (Phillies)
55. Padres -- Nem tudták leigazolni 2011-es szendvicskörösüket, Brett Austint
56. Cubs -- Carlos Pena (B) elvesztéséért (Rays)
57. Reds -- Francisco Cordero (B) elvesztéséért (Blue Jays)
58. Blue Jays -- Jon Rauch (B) elvesztéséért (Blue Jays)
59. Cardinals -- Edwin Jackson (B) elvesztéséért (Nationals)
60. Blue Jays -- Jose Molina (B) elvesztéséért (Rays)

Második kör
61. Astros
62. Athletics -- Twins előtt, Josh Willingham (módosított A) elvesztéséért
63. Twins
64. Mariners
65. Orioles
66. Royals
67. Cubs
68. Padres
69. Pirates
70. Padres -- Marlins előtt, Heath Bellért (módosított A) elvesztéséért
71. Mets -- Marlinstól, Jose Reyes (A) elvesztéséért
72. Twins -- Rockies előtt, Michael Cuddyer (módosított A) elvesztéséért
73. Rockies
74. Athletics
75. Mets
76. White Sox
77. Phillies -- Reds előtt, Ryan Madson (módosított A) elvesztéséért
78. Reds
79. Indians
80. Nationals
81. Blue Jays
82. Dodgers
83. Rangers -- Angelstől, C.J. Wilson (A) elvesztéséért
84. Giants
85. Braves
86. Cardinals
87. Red Sox
88. Rays
89. Diamondbacks
90. Yankees -- Nem tudták leigazolni 2011-es második körösüket, Sam Staffordot
91. Tigers
92. Brewers
93. Rangers
94. Yankees
95. Phillies

Harmadik kör
96. Astros
97. Twins
98. Mariners
99. Orioles
100. Royals
101. Cubs
102. Padres
103. Pirates
104. Marlins
105. Rockies
106. Athletics
107. Mets
108. White Sox
109. Reds
110. Indians
111. Nationals
112. Blue Jays
113. Dodgers
114. Angels
115. Giants
116. Braves
117. Cardinals
118. Red Sox
119. Rays
120. Diamondbacks
121. Tigers
122. Brewers
123. Rangers
124. Yankees
125. Phillies

Harmadik kört követő kiegészítőkör
126. Mariners -- Nem tudták leigazolni 2011-es harmadik körösüket, Kevin Cront
127. Marlins -- Nem tudták leigazolni 2011-es harmadik körösüket, Connor Barront
128. Rockies -- Nem tudták leigazolni 2011-es harmadik körösüket, Peter O'Brient


További kompenzációs játékosok
Derrek Lee, B (Pirates)
Dan Wheeler, B (Red Sox) - Indians meghívta edzőtáborba

Akit érdekel a besorolás menete, az algoritmus egyszerű, mint egy faék, csak leírni picit hosszú:
  • Az első 15 pick kötött, senkire át nem ruházható.
  • A tavalyi első két körben draftolt, de le nem igazolt játékosok utáni kompenzációs pickek helyhez kötöttek, mégpedig a tavalyi helyet követő helyre szólnak (pl. Tyler Beede 1/21 volt, a Toronto idén az 1/22-t kapja meg). A tavalyi harmadik körben draftolt, de le nem igazolt játékosok utáni kompenzáció egy hely a harmadik kört követő szendvicskörben.
  • Klasszikus A típusú játékosok után a volt csapat megkapja az új csapat első nem védett választását és egy szendvicskörös picket.
  • "Módosított A" típusú játékosok után a volt csapat megkapja az új csapat első nem védett választása előtti helyet és egy szendvicskörös picket.
  • B típusú játékosok után a volt csapat kap egy szendvicskörös picket.
  • Szendvicskörben a választások sorrendje: 1. "Módosított A" típusúak után járó pickek; 2. Klasszikus A típusú játékosok után járó pickek; 3. B típusú játékosok után járó pickek. Az egyes csoportokban a sorrend a volt csapat tavaly győzelmi mutatóinak fordított sorrendje. Akik bármelyik csoportban több pickre is jogosultak (lásd Cubs, Reds, Blue Jays, Cardinals a 3. csoportban), a 2-3. céduláikat azután kapják, amikor már minden jogosult csapatot besoroltak, kvázi egy újabb körben, nem pedig közvetlenül egymás után.

2012. január 19., csütörtök

Posting system

Tegnap késő este megdőlt mindkét, posting systemmel kapcsolatba hozható rekord: biztossá vált, hogy a Texas az eddigi legnagyobb összegről ($51,703,411) ír majd egy csekket a Nippon Ham Fightersnek, valamint eldőlt, hogy összesen 111 millió dollárjukba került Yu Darvish megszerzése. Mindkét szám nagyobb, mint amit az eddigi rekordtartó Red Sox beleölt Daisuke Matsuzakába 2006 decemberében (51,1 millió dollárt kapott akkor Seiku Lions és összeségében mintegy 103 millió dollárt fektetett a Boston a japán dobóba).

Aki játszott már életében a Football Managerrel, tudja, hogy a nagy könyv szerint a fociban új zajlanak az átigazolások, hogy először megegyeznek egymással a klubok, majd mikor ez megtörtént, a leendő csapat elkezdhet tárgyalni a játékossal. A valóságban természetesen az esetek döntő többségében a játékos ügynöke házal a tehetősebb csapatoknál és vért izzad, hogy tető alá hozza az üzletet, cserébe egy "szerény" százalékért.

A japán baseballtulajdonosok és az MLB közötti megállapodás a fenti, könyv szerinti rendszer tovább szigorított változata. Minden év végén a japán csapatok eldönthetik, kik azok a játékosok, akiket "árverésre bocsátanak" az amerikai klubok számára, ez maga a postolás. Ezt követően a klubok megrágják a dolgot és egy papírlapra kinyomtatnak egy számot, amit hajlandóak lennének adni azért, hogy tárgyalhassanak az adott játékossal. Ezt postázzák az MLB központjába, ahol a licitálási időszak végén néhány ember (szó szerint 2-3 emberről van szó) jelenlétében felnyitják a borítékokat, megkeresik, ki ajánlotta a legtöbbet, a többi papíros pedig megy az iratmegsemmisítőbe, majd elégetik, a hamvakat kilövik az űrbe és Tommy Lee Jones meglámpázza a jelenlévőket, hogy a győztes összegen kívül minden számot elfelejtsenek.

A japán oldalt (pár ottani ligavezetőt és persze a csapat vezetését) csak annyiban tájékoztatják, hogy mennyi volt a győztes összeg és csak ez alapján kell dönteniük, hogy elfogadják-e azt, tehát a Fighters csak akkor tudta meg, hogy a Texas nyert, amikor azt az MLB bejelentette.

A rendkívül szűk beavatott körnek köszönhető az, hogy csak a bejelentés előtt nem sokkal szivárgott ki a győztes kiléte, holott már napokkal korábban lezárult a licit és igent mondott a Nippon Ham.

A bejelentést követően 30 napja van az amerikai csapatnak és a japán játékosnak, hogy megegyezzenek. Amennyiben nincs megállapodás, a játékos marad Japánban, csapata pedig nem kapja meg a pénzt.

A szabályok nem tiltják, hogy valaki rossz szándékkal, irreálisan hatalmas összeget licitálva blokkolja a játékos Amerikába érkezését, azaz, ha pl. az Angels 100 millió dollárt licitált, majd nem egyezik meg Darvish-sal, meggátolva ezzel, hogy a dobó a rivális Rangersbe kerüljön, minden szempontból szabályosan járnak el. Ugyanakkor érthető módon egy ilyen "bush league" megmozdulás nem csak az Államokban, hanem Japánban is komoly ellenszenvet váltana ki, klubokban, játékosokban egyaránt.

A rendszer legnagyobb hibája abban rejlik, hogy a játékost kevés anyagi érdek fűzi ahhoz, hogy piaci értéke alatt aláírjon egy amerikai csapathoz. Ha Yu Darvish szerződése idén lejárt volna és mind a 30 csapat versenghetett volna érte, jó eséllyel ő kapta volna azt a 110-120 millió dollárt, amin jelen helyzetben volt csapatával osztozik. Minél közelebb van egy japán játékos az ottani szerződése végéhez, annál kevésbé érdeke (itt most Darvish és Matsuzaka szintű sztárokra gondolok), hogy lemondjon bármennyi pénzről is csak azért, hogy azt a csapatának névadó szponzora zsebre vághassa. (Japánban a csapatok "vezetékneve" egy cég, lásd Nippon Ham.) Ami miatt még nem kellett változtatni ezen, a játékosra nézve nem teljesen igazságos rendszeren, az a Japán kultúrában és az igazi sztárjátékosok elenyésző számában keresendő.

Lehet, hogy furcsán hangzik az európai focihoz és amerikai major sportokhoz szokott fülünknek, de Japánban komolyan veszik a klubhűséget. Amellett, hogy természetesen ott is minden sportoló célja, hogy a következő 2-3 generáció boldog megélhetéséhez szükséges pénzt megkeresse, nem elfogadható viselkedés a munkáltató, a csapat hátrányos helyzetbe hozása. Tehát amikor egy japán játékos átjön tárgyalni az Egyesült Államokba úgy, hogy tudja, ha nem egyezik meg leendő csapatával, a jelenlegi klubja 40-50 millió dollártól esik el, nem fogja csak a saját érdekeit nézni és törekedni fog egy tisztességes megállapodásra.

Ez természetesen teremthet helyzeti előny az amerikai csapatnak, de amint arra fent utaltam, ha valaki nagy hatalmas összeget ajánl a tárgyalási lehetőségért, majd nem hozza át a játékost a Távol-Keletről, eláshatja magát.

Hogy miért kell mindig kivárni a 30 napot a megegyezéshez? Mert a tárgyalások már csak ilyenek, ha a határidő előtt az egyik fél megegyezést akar, annak ára az, hogy számára kedvezőtlenebbek lesznek a feltételek, így inkább mindenki kivár az utolsó pillanatig. (Ugyanezen okokból kell sok magas draft pick leszerződtetésére a határidőig várni, ami, szerencsére, most már nem augusztus közepe lesz, hanem nagyjából július közepe.)

Hogy Darvish megéri-e a pénzt, mennyire tudja átültetni játékát az American League-be, a jövő zenéje. A magam részéről optimista vagyok, egyrészt a játékos képességei (nem Dice-K-féle alacsony, köpcös srácról van szó, aki a sarkokat célozza, hogy ne üssék meg), másrészt mert szurkolok neki, hogy Ichiro * után újra legyen egy japán sztár a Major League Baseballban.

* Ichiro így utólag hatalmas üzlet volt a Seattle-nek. 13 millió dollárt fizettek a tárgyalási jogért, 14 millió dollárt kellett csak adniuk neki az első szerződésben, ráadásul azt is megúszták, hogy a 3 éves szerződés után Ichiro szabadon igazolható lehessen. Ma már szinte minden japán játékos kéri a szerződésében, hogy ne kelljen kivárniuk a 6 évet, hogy a többi csapat számára is igazolhatóak legyenek. Darvish is kapott egy kilépési lehetőséget az 5. év után, ha (egyelőre ismeretlen) nagyon komoly elismeréseket zsebel be addig és a liga egyik legjobbjává növi ki magát.