TELJESEN ÁTALAKÍTOTT AMATŐR DRAFT
Minden kétséget kizáróan a leginkább reformált terület a hagyományos draft vagy ínyenceknek Rule 4 draft. Mostantól a csapatok nagyon jól teszik, ha követik az MLB által meghatározott irányszámokat, különben pénzbüntetést és draftjogok elvesztését kockáztatják (lásd részletesen itt).
A végső draftsorrend alapján minden csapat kap egy keretszámot, amelyet a draftolt játékosok aláírási bónuszaira elkölthetnek. A keretszám a klub első 10 körben birtokolt draftjogaihoz hozzárendelt irányszámok összege lesz, az, hogy a teljes keretet milyen módon osztják szét a klubokra van bízva. Amennyiben egy 10. kört követően kiválasztott játékost több, mint 100 ezer dollárért igazolnak le, akkor ezt az összeget is figyelembe veszik az elköltött pénz számításakor. Értelemszerűen tehát a csapatok eltérő büdzsékből fognak dolgozni.
A korábbi és akkor még csak javasolt irányszámokhoz képest átlagosan 50%-os emelkedés várható, tehát a helyzet nem vészes. A 2012-es draft 1/1-esének javasolt bónusz pl. 7,2 millió dollár lesz, ami nagyjából egybevág az elmúlt években bónuszként odaadott pénzzel. Ugyanakkor mostantól csak minor ligás szerződéseket lehet kötni a választottakkal, tehát nem lehet úgy megkerülni a szabályozást, hogy az aláírási bónusz kisebb, de a szerződés összértéke az elkövetkező évekre ütemezett fizetésekkel magasabb (pl. Bryce Harper szerződése 9,9 millió dollárt garantál a szerződés 5 éves időtartama alatt, maga az aláírási bónusz 6,25 millió dollár volt).
Az elveszített szabadon igazolható játékosok után járó kompenzáció mellett egy további forrásból is lehet draftjogokat szerezni: Competitive Balance Lottery. Ez a rendszer az alacsony bevételű csapatokat hivatott segíteni. Az első körben a 10 legkisebb bevételű, illetve 10 legkisebb piacon tevékenykedő csapat között sorsolnak ki 6 draftjogot. A sorsolás irányított, minél gyengébb mérleggel végeztél az előző évben, annál jobb esélyed van. Azok a klubok, amelyek nem voltak szerencsések, kiegészülve azokkal, akik a revenue sharing rendszerében kedvezményezettek, részt vesznek egy újabb körben, ahol szintén 6 draftjog vár gazdára, szintén irányított sorsolással. A Competitive Balance Lottery keretein belül szerzett draftjogok az év bizonyos (még ismeretlen) időszakában elcserélhetők.
Arról, hogy továbbra is jár-e egy első körös választás azon első körben kiválasztott játékosok után, akiket nem sikerült leigazolni, nincs információ, de ha igen, adódik egy viszonylag egyszerű kiskapu: Mivel a csapatok az első körös választottjaiknak javasolt összeget máshol is elkölthetik, akár úgy is dönthetnek, hogy nem foglalkoznak első körös választottjukkal. Egy évvel később így már két első körös választásuk van, azaz a tavalyi első körös játékosnak előírt összeget újból "megkapják". Ekkor pedig dönthetnek úgy, hogy az igazi első körös választottjukkal megint nem foglalkoznak, leigazolják a kompenzációs cédulával draftolt játékost és így évente két első körösnek megfelelő pénzből gazdálkodhatnak a drafton. Mivel a pontos szövegezés még nincs kész, nem tudni valóban létezni fog-e ez a kiskapu.
MEGTIZEDELT KÜLFÖLDI PIAC
Mint fentebb írtam, korrekt rendszer látszik kialakulni az amatőr draft költségeivel kapcsolatban, sajnos ez a legkevésbé sem mondható el a draft alá nem tartozó játékosok ügyében. A következő (július 2-án) induló időszakban a csapatok egységesen 2,9 millió dollárt költhetnek a játékosokra, míg a későbbiekben az előző évi mérleg alapján 1,8 és 5 millió dollár közötti összegek lesznek előírva az egyes csapatoknak.
Idén legalább fél tucat fiatal játékos kapott akkora bónuszt, mint amit mostantól egy csapat összesen költhet majd el. Szakértők szerint ez az igazán felkapott tehetségeket nem fogja különösebben hátráltatni, viszont a második vonalba tartozókat, akik eddig 100-300 ezer dollárra számíthattak, jó ha 50 ezer dollárt kaphatnak majd. 50 ezer dollár persze még így is nagy pénz egy 16-17 éves szegénységből érkező srácnak, de érdemes megemlíteni, hogy ebből a pénzből lenyisszant magának több ügynök (amerikai, helyi, olykor utóbbiból több is van), az edzők, akik foglalkoztak a gyerekkel, esetleg az asztal alatt a játékosmegfigyelő is, aki beajánlotta a fiút a csapatnak.
Hosszú távon komoly esélye van, hogy megcsappan a Latin-Amerikából érkező tehetségek színvonala és főleg a nem elit játékosok tekintetében.
JELENTŐS VÁLTOZÁS A SZABADÜGYNÖKÖK MOZGÁSÁBAN
Végre eltörölték a teljesen értelmetlen Elias rangsor használatát, amely modell agyament módon túlértékelte az egyébként legkisebb értékkel bíró cseredobókat, csökkentve így a játékosok és draftjogaikkal okosan gazdálkodó csapatok mozgásterét.
Mostantól a játékosokat elvesztő klubok csak akkor jogosultak kompenzációt jelentő draftjogokra, ha egy olyan egy éves szerződést ajánlanak a játékosnak, mely értéke az elmúlt idény 125 legjobban fizetett játékos fizetésének átlagértéke. Ha a játékos ezt az ajánlatot megkapja, elutasítja, majd egy új klubhoz igazol, a régi klub megkapja új klub 1. körös draftjogát, illetve egy első kör utáni kompenzációs körben is jogot szerez. A kompenzációs körben a sorrendet mostantól nem a játékos rangsorolásánál használt érték határozza meg, hanem a kompenzációt kapott csapat előző évi mérlege, e fordított sorrendjében lesz majd a választás.
Amennyiben az új klub első körös cédulája az első 10 választás egyike, azt nem veszítheti el, ekkor a következő legértékesebb céduláját ruházza át. A szöveg nem egyértelmű, de ez újítást jelenthet a korábbi rendszerhez képest, ahol a 2. körös jogot kellett átruházni. A mostani szöveg szerint akármilyen, védett helyet követő draftjogot köteles a csapat átruházni. Az, hogy ha egy csapat több első körös draftjog elvesztésével járó játékost is leigazol, milyen sorrendben mond le a cédulákról a volt klubok javára, nem tisztázott, de feltételezhetően itt is az előző évi győzelmi mutató lesz irányadó.
Azon játékosoknak, akik nem töltötték az egész idényt egy adott csapatnál, tilos az említett egy éves szerződést felajánlani, nem lehet értük kompenzációt kapni. Tehát pl. egy csere keretében megszerzett erősítésért nem lehet draftjogokat kapni, ha az idény után elhagyja a csapatot (lásd Cliff Lee 2010-ben; az új rendszerben a Texas már nem kapna draftcédulát a Philadelphiától).
Változások már ebben a holtidényben is lesznek:
- Matt Capps, Francisco Cordero, Octavio Dotel, Ramon Hernandez és Darren Oliver mostantól B típusúnak számítanak. Leigazolásuk nem jár első körös draftjog elvesztésével, de az őket elveszítő csapatok kompenzációs picket kapnak az első kör után, függetlenül attól (!), hogy ajánlanak-e nekik arbitrációt.
- Heath Bell, Michael Cuddyer, Kelly Johnson, Ryan Madson, Josh Willingham és Francisco Rodriguez sem fog első körös választásba kerülni új csapatának, ám a volt klubok, amennyiben arbitrációt ajánlanak és a játékos azt elutasítja, nem csak első kör után kapnak kompenzációs draftjogot, hanem az első körben is, mégpedig közvetlenül az új csapat helye előtt. Konkrétumot nem olvastam, de biztosra veszem, hogy itt is él valamilyen top 15-ös védőrendszer, mert ha teszem azt a Twins leigazolja Willinghamet, kötve hiszem, hogy az Oakland egy 1/2-es cédulát kapna cserébe.
- A többi volt A típusú játékos, Albert Pujols, Prince Fielder, C.J. Wilson, David Ortiz, Roy Oswalt, Jose Reyes és Jimmy Rollins státusza nem változik. Ha őket leigazolja valaki, elveszít egy draftjogot: első köröst, ha az nincs az első 15-ben és második köröst, ha top 15-ös a pickje.
- A Phillies megszívta azzal, hogy Jonathan Papelbont ilyen hamar leigazolták, mert ő vélhetően a 2. csoportban lett volna, ám a rendelkezés nem visszamenőleg érvényes, vagyis a Philadelphia elvesztette az első köröst választását, azt megkapja a Red Sox.
BŐVÍTETTÉK A SZUPER 2-ESEK KÖRÉT
Arbitrációra jogosult minden játékos, aki 3 évnél több, de 6 évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkezik. Ezt a csoportot egészítik ki a szuper kettesek, akik még nem érték el a 3 évet, de már nagyon közel vannak hozzá. Egészen pontosan a 2 és 3 év közötti szolgálati idővel rendelkező játékosok szolgálati idő alapján felállított rangsorának teteje már jogosult arbitrációra. Korábban a felső 17%, mostantól a felső 22% részesül ilyen kiváltságban. Becsülve tehát az idei 19 játékos helyett 24-25-en lennének jogosultak arbitrációra.
ÁTDOLGOZOTT RÁJÁTSZÁS
Még nem dőlt el (március 1-ig születik meg a végső döntés), de nagyon valószínű, hogy már 2012-ben lesz egy 2. wild card hely, vagyis ligánként 5 csapat jut be majd a rájátszásba. A két wild card csapat egy meccsen dönti el (a jobb mérleggel rendelkező otthonában), hogy ki jut be a Divisional Seriesbe. A rájátszás menete ezt követően az eddig megszokott lesz, 5, illetve két 7 mérkőzéses párharcban dőlnek el a továbbjutások és győzelmek. A Divisional Seriesben mostantól összekerülhet két azonos csoportból érkező csapat, itt természetesen arról van szó, hogy a legjobb mérleggel végzett csapat mindenképpen a szabadkártyás csapatok mérkőzésének győztesével mérkőzik meg.
KÖLTÖZIK AZ ASTROS
2013-tól a Houston az AL Westben fog játszani, így 15-15 csapat lesz a két ligában, ez pedig azt jelenti, hogy a szezon minden napján lesz interleague mérkőzés. Bud Selig legkomolyabb érve a hagyományt kedvelőkkel szemben az interleague szériák jó látogatottsága és nézettsége volt. Itt persze rendszeresen el lett hallgatva, hogy ezek a szériák nyár közepi hétvégén voltak és a földrajzi közelségből származó rivalizálást nélkülöző mérkőzések így is gyéren látogatottak voltak. Ha valami kielégítőbb választ adhat arra, hogy érdekli-e a nézőket az interleague, az 2013 lesz.
Konkrétumokat még nem olvastam ezzel kapcsolatban, de a hírek szerint a ligák között a csoportok fognak egymással keresztbe játszani, hasonlóan, ahogy az az NFL-ben is működik. Ha valóban így lesz, bár még mindig nem beszélhetünk tökéletesen kiegyenlített naptárról, de legalább most már a csoportok tagjai között nem lesz eltérés az interleague ellenfelek között. Az eddigi rendszerben például a Mets minden évben 6-szor játszott a Yankees-zel, és előfordulhatott, hogy a Mets csoportriválisai egyszer sem futottak össze a jenkikkel (pl. 2011-ben).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése